Új utak???

Hogyan menti meg a szent lengyel pápa gyónása a Róma utcáin lézengő hajléktalan egykori papot? Igaz történet. 

A bűn nem azért rossz, mert az Egyház annak mondja.

Az igazság, ha útján jársz, szabaddá tesz. Békét ad. Mindent beragyog.

„Urunk nem azt kérte, hogy mondjunk le a földi dolgokról, hanem hogy jobbakra cseréljük azokat.” – Fulton J. Sheen gondolatai

 az ekeszarvára téve a kezüket mennek, hátra sem néznek

De nehéz az iskolatáska...

A felnőttként megtért, népszerű katolikus blogszerző, J. Fulwiler tapasztalatai és jó tanácsai.

Nyolc idézet a szent arsi plébánostól:

Egy végzős egyetemista fiatalember, Anthony M. Barr írása. Áldott nagyböjtöt!

„Tavaly tartottam meg először a nagyböjtöt. Még nem döntöttem el, hogy katolizálok-e, és arra gondoltam, ha végig bírom csinálni ezt az aszketikus kínlódást, akkor talán belevághatok a ‘katolikusságba’.

Végiggondoltam, mit szeretek legjobban az életben, és arra jutottam, hogy a zenéről fogok lemondani. Nem fogok zenét hallgatni sem munka, sem tanulás, sem autózás közben.

Ezekben a hetekben csak vasárnap hallgattam zenét. Az imádságos templomi éneklés lett a hét csúcspontja. Vasárnaponként minihúsvétot is csináltam, amikor klasszikus zene hallgatását engedélyeztem magamnak.

Egyik vasárnap délután éppen Rachmanyinovot hallgattam, amikor sikerült valamit megértenem a nagyböjti önmegtagadás értelméről.

Fejhallgatóval a fejemen, teljes zenei elragadtatásban jártam körül a házban és szedtem össze a szemetet. Csakhogy a család minduntalan megszakította a zenei élvezetet: ‘Anthony, nem láttad a könyvjelzőmet?’ ‘Anthony, a fürdőszobai szemetest is kiürítetted?’ ‘Anthony, nézd meg a legóváramat!’

Végül besokalltam és rájuk förmedtem: ‘Szeretnék zenét hallgatni!!’ Bár mondhatnám, hogy haragudtak! Ami rosszabb: megbántottam őket. Szörnyű érzés töltött el: nem sikerült jó katolikusnak lennem; hiába volt az egész!

Aznap este elgondolkodtam, hogy miért reagáltam így. Megláttam, milyen mélyen önző vagyok és milyen görcsösen ragaszkodom a zenéhez. Felismertem, hogy a földi dolgokhoz való ragaszkodásom bálványozássá fajulhat, és bűnösségem önző élvezetekben nyilvánul meg. Ez az önismeret lett nagyböjtöm alázatra intő gyümölcse.

Amikor elkezdtem a tavalyi nagyböjtöt, arra gondoltam, azért fogom végigcsinálni, hogy bebizonyítsam, tudnék jó katolikus lenni. Amikor befejeztem, tisztábban láttam saját gyengeségeimet és hogy mekkora szükségem van folyamatosan Isten kegyelmére. Rájöttem, hogy rossz katolikusként is belevághatok a ‘katolikusságba’, mert az nem azon múlik, hogy mire vagyok képes. Azért kellett ez a küzdelmes időszak, hogy rájöjjek, milyen értelmetlen önmagamban bízni, és milyen dicsőséges Krisztusban remélni.″

Sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva…

Ha az igazi egyházat keresném ma a világban…

Bizony fejlődik a hitünk

Mese mese meskete