„Jézus mondja: Én kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót (Vigasztalót) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”

„Jézus mondja: Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”

„Jézus mondja: Én örök életet adok követőimnek, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”


Plébános reakciója

Ez a szomorú történet, amely végül fantasztikus gyümölcsöket termett, a milánói Szent Mihály és Szent Rita Plébánia Facebook oldaláról terjedt el.  3700 reakció, 307 komment és 1590 megosztás rekordot jelent egy olyan oldal esetében, amely posztjainál átlagosan 15 lájkkal büszkélkedhet. A felhasználókat don Andrea reakciója lepte meg, miután a plébánia falára a következő sértő szöveget firkálta fel valaki: „Szabad abortuszt (Máriának is!)”.

A plébános úr úgy döntött, hogy nyílt levelet ír a névtelen „firkálóhoz”.

Íme a levél:

„Kedves névtelen falfirkáló!

Sajnálom, hogy nem tanultál meg példát venni édesanyádról. Neki volt bátorsága. Megfogant téged, méhében hordozott és megszült. Elmehetett volna abortuszra. De nem tette meg. Felnevelt téged, táplált, mosdatott, ruházott. Így most van életed és szabadságod. Van szabadságod, amelyet arra használsz, hogy megmondd nekünk, hogy jobb lenne, ha olyan emberi lények, mint te, nem lennének ezen a világon. Sajnálom, de nem értek egyet. Teljes szívemből csodálom a te édesanyádat, mert ő bátor volt. És még mindig bátor, hiszen mint minden édesanya, büszke rád, akkor is ha rosszul viselkedsz, mert tudja, hogy a jóság benned van, csak meg kell várni, hogy a felszínre törjön.

A abortusz minden dolog „értelmetlensége”. A halál győzelme az élet ellen.

A félelem győzelme egy szív fölött, amely harcolni és élni akar, nem pedig meghalni. Azt jelenti, hogy eldöntjük, kinek van joga élni és kinek nem, mintha ez egy egyszerű jog lenne. Ez egy olyan ideológia, amely úgy akarja legyőzni azt emberiséget, hogy elveszi tőle a reményt. Minden reményt. Csodálom mindazokat a nőket, akiknek sok-sok nehézség között is van bátorságuk tovább haladni. Neked nyilvánvalóan nincs bátorságod. Hiszen a nevedet sem vállaltad. És ha már itt tartunk, azt is szeretném mondani neked, hogy a mi kerületünkben már egyébként is elég sok a probléma és nincs szükségünk olyan emberekre, akik összefirkálják a falakat, és még azt a kevés szépet is elrontják ami van. Bátor akarsz lenni? Tedd jobbá a világot ahelyett, hogy rombolnád. Szeress ahelyett, hogy gyűlölnél. Segíts elviselni a szenvedők terheit. És adj életet ahelyett, hogy elvennéd azt! Ezek az igazán bátor tettek! Szerencsére a mi kerületünk, amit te rombolsz, tele van bátor emberekkel! Ők téged is képesek szeretni, aki azt sem tudod mit írsz.

Én vállalom a nevemet:

don Andrea”

Az, hogy egy templom falára sértő firka kerül, sajnos nem újdonság. Ahogy az sem, hogy egy plébános a közösségi médiát használja arra, hogy párbeszédet kezdeményezzen a támadóval. És az sem újdonság, hogy sok ember támogatja ezt a fajta kiállást.

 

Ami újdonság, sőt forradalmian újító, az don Andrea gesztusának bátorsága. Ennek a gesztusnak a szépsége és a példája.

Miserend

Hétfő 8:00
Kedd 18:00
Szerda 8:00
Csütörtök 18:00
Péntek 18:00
Szombat 8:00
VASÁRNAP 08:00, 10:00,
12:00

Részletek a képre kattintva