„Jézus mondja: Én kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót (Vigasztalót) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”

„Jézus mondja: Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”

„Jézus mondja: Én örök életet adok követőimnek, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”


Az ifjú pápa - Régiesen új 

A pápa megválasztásának hírére szokás szerint nagy tömeg gyűlik össze a Szent Péter téren. Az új egyházfő kilép az erkélyre, de csak a sötét kontúrját lehet látni. Kérdést intéz a tömeghez: „Miről feledkeztünk meg?!” Nincs köszönés, bemutatkozás, ima, nem üdvözöl senkit. Döbbent csönd. Majd még egyszer a fagyos hang: „Miről feledkeztünk meg?!” S ő maga ad választ: „Megfeledkeztünk Istenről!” Paolo Sorrentino két legutóbbi filmjét a magyar művészmozik is játszották: A nagy szepseg (La grande bellezza, 2013) és az Ifjusag (Youth, 2015) lélegzetelállító képei, valamint a rendezőre jellemző metsző bölcsességek újra elbájolhatták filmjeinek kedvelőit. Legutóbbi vállalkozása, Az ifju papa (The Young Pope, 2016) nem széles vászonra készült: tízrészes tévésorozat.

Régiesen új

Az ifjú pápa (Jude Law) amerikai, reggelire csak egy doboz diabetikus kólát kér. Alkatára nézve kék szemű leányálom, amire saját testépítő termében még rá is gyúr. Nagy élvezettel cigarettázik, de nem nyilvánosan, egyáltalán alig mutatkozik a Vatikán falain túl. Sajátos katolikus vallásfilozófiája, hogy elődeivel ellentétben Róma püspökeként vissza kell húzódnia. De miért hallgat a pápa? Talán haragszik? Vagy nem érdemeljük meg? Isten is hallgat, hát a pápa is hallgat? Esetleg így lehet újra felépíteni a kiüresedett, agyonmagyarázott és így lebontott katolikus misztériumot? Az új egyházfő neve XIII. Piusz. Első teendőinek egyike, hogy washingtoni őrzési helyéről visszakéri a pápai hármas koronát. Ha éppen nem edz, vagy nem sétál a Vatikán kertjeiben, akkor csupa arannyal átszőtt liturgikus ruházat ba öltözik. Szereti a latint, a tömjénfüstöt, a piros pápai cipőt, ahogy reneszánsz elődei is. Mindezeket azonban nem pusztán kedvtelésből veszi elő: új egyházképet épít általuk. Amit művel, abban nem sok jámborság van, inkább nagyon is átgondolt stratégia: olyan egyházat szeretne felébreszteni, amelynek középpontjában szigorúan csak a magasságbeli Isten van. Mivel azonban ő ebben a világban nem érhető el kézzelfogható módon, a tisztelet középpontjában marad a pápa. XIII. Piusz határozott meggyőződése, hogy csakis a pápa hatalmának megerősítése és a neki való feltétlen alávetettség által válnak újra értelmezhetővé azok a jelek, elevenednek meg azok a kérdések, és derengnek fel azok a félelmek az egyházban, amelyek az énközpontú embert visszavezetik Istenhez.

Nem jó, de szent

Első megjelenésétől világos, hogy Sorrentino pápája nem szokványos főpap, s nehéz is megszeretni. A rendező külön gonddal rá is élesít arra, hogy az egyházkormányzat központját – élen a pápával és a bíborosokkal – nem éppen a hit, az imádságos lelkület vagy meghitt viszonyrendszerek jellemzik. Sorrentino karakterei egyáltalán nem azok a kenetteljes, kissé bugyuta, de azért kedvesen jámbor egyházi emberek, akik a latin szappanoperákban – többnyire mellékszereplőkként – felbukkannak. Az ifju papa Vatikánja csupa hatalmi játék és intrika, meglepő éleselméjűséggel (és a külső szemlélő számára szórakoztatóan) fondorlatoskodó szereplőkkel. A néző talán észre sem veszi, mikor áll XIII. Piusz mellé, és kezd el szurkolni terveinek. Mert bár ez a pápa mindig kiszámíthatatlan, megnyilvánulásai világi szempontból eléggé furák, arroganciája pedig aligha szárnyalható túl, valahogy mégiscsak a legegyenesebb és legtisztább egyházi ember az egész Vatikánban. Mi több: a szentség jeleit kezdi mutatni, amin olyasmit érdemes érteni, hogy – másokkal ellentétben – nem csupán a saját erejében bízik. XIII. Piusz imádkozik is! Az ima mindenesetre számára nem annyira érzés vagy hangulat kérdése, inkább kötelesség, és ő teszi is a dolgát, még áldozatot is hoz, például amikor a nyilvános szereplésektől való irtózása ellenére kiáll gyermekeket keresztelni. Afrikába is elmegy a szegények közé, ahol az egyháziak részéről szörnyű visszaélésekre jön rá, amelyeket végül is rendbe tesz. Sőt még annak is tanúi lehetünk, ahogy másokat imádkozni tanít. És amikor igazán besűrűsödik körülötte a fondorkodás, egyszerűen letérdel, és csendes imáival addig ostromolja az eget, amíg valami „csoda” nem történik. És valami mindig történik ilyenkor, valami, ami csodaként is értelmezhető, ám a film sohasem csúszik át a fantasztikum szférájába.

Miserend

Hétfő 8:00
Kedd 18:00
Szerda 8:00
Csütörtök 18:00
Péntek 18:00
Szombat 8:00
VASÁRNAP 08:00, 10:00,
12:00

Részletek a képre kattintva