Az életünk a mában zajlik, nem megismételhető módon.

„Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára: „Ne legyetek keményszívűek” – idézte a pápa a Zsidókhoz írt levélből vett olvasmányt (Zsid 3,7–14), majd a jelen és a szív fontosságáról beszélt.

A Szentlélek arra figyelmeztet, hogy a mában éljünk, mert életünk ma zajlik, ami után nem lesz visszajátszás, holnap. Ma kaptuk meg Isten szeretetét, ígéretét, hogy megtaláljuk őt, és ebben a mában újíthatjuk meg szövetségünket az Istenhez való hűségben. Mából azonban csak egy van az életünkben, mi pedig hajlamosak vagyunk rálegyinteni és azt mondani: „Majd holnap megcsinálom”. A holnap kísértése ez, ami viszont nem jön el, ahogy maga Jézus mondta a tíz szűzről szóló példázatában. Az öt balga szűz nem vitt magával olajat a lámpáshoz, s amikor elmentek olajért, és odaértek végül az ajtóhoz, már zárva találták (vö. Mt 25,1–13). A pápa utalt a Lukács evangéliumában szereplő példabeszédre is, amikor a kint maradottak zörgetik az ajtót, mondván: „veled ettünk, veled voltunk…” Ám az Úr így felel: „Nem ismerlek benneteket, későn érkeztetek” (vö. Lk 13,22–27).

Ezt nem azért mondom, hogy megijesszelek benneteket, hanem csak azért, hogy megértsétek, az életünk a mában zajlik. Most vagy soha. Én ezt gondolom – magyarázta a szentatya a híveknek. A holnap az örök holnap lesz, amely soha nem alkonyul, az Úrral örökké tart – ha hűségesek vagyunk a mában. A kérdés tehát az, amit a Szentlélek is föltett: Hogy élem meg a mát?

A másik szó, amit az olvasmány megismétel, a szív. A szívünkkel találkozunk ugyanis az Úrral, és Jézus gyakran korholja a késlekedő szívűeket, akik későn értik meg a dolgokat. A feladatunk tehát az, hogy ne keményítsük meg a szívünket, és kérdezzük meg magunktól, hogy hitetlenek vagyunk-e és eluralkodott-e rajtunk a bűn. A szívünkben dől el a jelen. Nyitott-e a szívünk az Úr előtt? A pápa elmondta, hogy mindig megindítja, amikor idős emberek, sok pap és apáca kéri: imádkozzon érte, hogy kitartson a végsőkig. „De hiszen szépen leélted az életedet, minden napodat az Úr szolgálatának szentelve, és most félsz?” – mondja a pápa, mire ők azt a választ adják: „Nem, nem: az életem napja még nem áldozott le: szeretném teljesen megélni az életet, imádkozni, hogy a jelen a maga teljességében érkezzen el, szívem állhatatos legyen a hitben, ne rontsa meg a bűn, a rossz szokások, a romlottság…”

Ferenc pápa újból hangsúlyozta: a ma mindennap eljön, de soha nem ismétlődik meg. A napok addig követik egymást, amíg az Úr azt nem mondja: elég. A ma viszont nem ismétlődik meg, ilyen az élet. A szívünk pedig legyen nyitott az Úr előtt, ne zárjuk be, ne keményítsük meg, ne legyen hitetlen, romlott, ne uralkodjon el rajta a bűn. Az Úr sok olyan emberrel találkozott, aki bezárta a szívét: a törvénytudókkal, az őt üldözőkkel, akik próbára tették, hogy elítéljék, és végül sikerült is nekik. Ma csupán ezt a két szót vigyük haza magunkkal. Hogyan élem meg a mát? Az alkony akár ma is eljöhet, ma vagy csak sok nap múlva. De hogyan élem meg a mát az Úr jelenlétében? És a másik: milyen a szívem? Nyitott? Állhatatos a hitben? Hagyom, hogy az Úr szeretete vezesse szívemet? Ezzel a két kérdéssel kérjük az Úrtól a kegyelmet, amelyre mindannyiunknak oly nagy szüksége van – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.